 |
|
|
Megkapjátok, bekülditek, mi meg megmondjuk, igaz-e vagy sem. Ha tudjuk. Mi ez az oldal? Vissza a főoldalra Fanatical Display (fotóblog)  mailto: RSSELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június 2005. május 2005. április 2005. március 2005. február 2005. január 2004. december 2004. november 2004. október 2004. szeptember 2004. augusztus 2004. július 2004. június 2004. május ELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints!  |
2006. március 18., szombat
A futóhomok legendája
A kutatók megfigyelései szerint az a filmekben sokszor látott jelenség azonban már nem igaz, hogy az ember teljesen elmerülhet a futóhomokban. Az emberi test sűrűsége ugyanis jóval kisebb a futóhomok sűrűségénél, így a fizika törvényei szerint nem lehetséges, hogy tökéletesen elmerüljön benne. Ha valaki futóhomokra lép, derékig, mellig elmerülhet benne ugyan, ez azonban légzését nem akadályozza jelentősen. A futóhomokba fúlt emberek tragédiáját általában az okozza, hogy vízparton merülnek bele a homokba, nem tudnak kiszabadulni, a dagály elárasztja őket, és abba fúlnak bele. A kutatók javaslata, hogy aki futóhomokba kerül, lassan és folyamatosan mozgassa lábait, így az anyag felhígul, és az áldozat könnyebben kiszabadíthatóvá válik. A kérdés felmerült a Discovery csatornán futó Állítólag című műsorban is: többféle homoktípussal ott is megvizsgálták a jelenséget és végül megcáfolták a tévhitet. How Quicksand Works (animáció a jelenségről) Fotók a Mytbusters-kísérletről Fotó: wikipedia. | Tudomány | 2005. szeptember 29., csütörtök
A bikák és a vörös posztó
Klasszikus tévhit, hogy a bikák „allergiásak” a vörös színre, és jelenlétükben az ilyen színű ruhát viselő emberek könnyen bajba kerülhetnek. Bizonyítékként pedig ott vannak a bikaviadalok, ahol piros színű köpennyel vadítják az állatokat. Ma már talán többen tudják, mint amennyien nem, hogy a bikákat valójában a kendő mozgatása vadítja meg. A vörös szín már csak azért sem hergelné őket, mert nem képesek érzékelni azt. A piros kendő a bikaviadalokon inkább a közönségnek szól. A vérre éhes nézők többségének ugyanis a vörös színről a vér jut az eszébe, ez az asszociáció pedig hatásos előjáték a bikaviadalok véres fináléjához. Az emberek színlátása annak köszönhető, hogy az emberi retinában található háromféle csapsejt háromféle hullámhosszú elektromágneses sugárzásra - a kék, zöld és piros színű fényre - érzékeny pigmentet tartalmaz. A látórendszer érzékeli a háromféle csap ingerületi állapotának arányát, és ezáltal képes a színek érzékelésére. Egy modern elmélet szerint a színlátó emberelődök sokkal könnyebben tudtak szénhidrát-gazdag táplálékhoz (érett, azaz nem zöld gyümölcshöz) jutni, ez pedig jobb agyi energiafelhasználást, ezáltal variábilisabb életmódot, a színlátás további fejlődését tette lehetővé. Az állatok színlátása változó. A tapasztalatok szerint a rovarok számos fajának kitűnő a színmegkülönböztető képessége. A gerincesek között a halak és a hüllők egyes fajai biztosan jó, a madarak kitűnő színlátók - a színes részletek megkülönböztetése óriási segítséget nyújt számukra a távoli éleslátásban is. Az emlősökről korábban azt gondolták, hogy a főemlősök kivételével színvakok, az újabb vizsgálatok azonban ezt cáfolták – bizonyos színeket látnak, bizonyos színeket – többek között a pirosat – nem. Valószínűleg tehát a Reuters fotósának sem kellett FC Sevilla trikóba bújva ingerelnie a pamplónai bikákat ahhoz, hogy elkészítse a fenti remek fotót. Miért vadul meg a bika a vörös színtől? A megismerési rendszerek értelmezése vagy lehorgonyzása
| Tudomány | 2005. szeptember 1., csütörtök
Jobboldali közlekedés Magyarországon Többször kaptunk kérdéseket a magyarországi jobboldali közlekedés történetével kapcsolatban. A főbb állítások a következők voltak: - a jobboldali közlekedést Napóleon vezette be a meghódított államokban, csak azért, hogy az emberek másik oldalon hajtsanak, mint Angliában; Kérdéseiteket elküldtük a Közlekedési Múzeumnak, ahonnan a napokban Hidvégi János muzeológustól az alábbi választ kaptuk. „Az általam elérhető szakirodalomban eddig a téma tudományos feldolgozását senki nem végezte el, így a kollégáimtól szerzett információkat foglalom össze Önnek. A Közlekedési Múzeumban az egyes szakterületeket külön kollégák „művelik”, így a hajózással, a repüléssel, a közúti- és vasúti közlekedéssel más-más kollégák foglalkoznak. Az összegyűjtött adatokat az alábbiakban közlöm: Az egyes országokban és az országokon belül is a különféle közlekedési ágazatokban különböző hajtási irányok alakultak ki. A római korban pl. még nem volt meghatározott hajtási irány, sok esetben az út szélessége sem tette lehetővé az egymás melletti egyidejű elhaladást, így egyik járműnek le kellett térnie. Talán ehhez kapcsolódik a baloldali közlekedés indoklásának a legendája, amely szerint a fegyvert viselő ember (az emberek nagy többsége jobbkezes lévén) bal oldali közlekedés esetén a támadó, ill. védekező fegyvert jobb kezével tudja használni. A fogatolt járművek nagyobb mértékű elterjedése után is megmaradt a bal oldali hatási irány Magyarországon, egészen az 1941-es áttérésig. Érdekesség, hogy a bal oldali közlekedésnél alkalmazott jobboldali hajtóülés az áttérés után is megmaradt a fogatoknál. A vasúti közlekedésben hazánkban már az egészen korai időkben (1855-től) alkalmazták a jobboldali közlekedést, természetesen csak ott, ahol két sínpálya volt kiépítve. Ennek némiképp ellentmond az Ön által is említett gödöllői HÉV ma is baloldali hajtási iránya, ill. az I. a, „kisföldalatti” közlekedési iránya, amely 1973-ig szintén baloldali volt. Érdekes adalék, hogy Franciaország és Svájc vasútvonalain ma is bal oldali közlekedés van! A közúti közlekedésben sem volt egységes szabály, az egyes országokban egymástól eltérő hajtási irányok voltak. Az 1930-as évek második felében a környező országokban már bevezették a jobboldali hajtási irányt; Ausztriában 1938. szeptember 19-től, Csehszlovákiában 1939 május 1-től tértek át a jobboldali közlekedésre. A hazai újságok elszigetelődést, az idegenforgalom visszaesését jósolták, amennyiben nem változtatjuk meg a hajtási irányt. Összefoglalva a fentieket, a közlekedés irányát sok esetben nem határozták illetve határozzák meg egységes szabályok. A hajtási irányokat az évszázados szokásjog és a praktikum befolyásolták. A hajtási irány megváltoztatása rendkívüli körültekintést, hosszas előkészítő munkát és jelentős anyagi erőforrásokat igényel. Az egységes közigazgatású országokban (mint például a hadsereg által elfoglalt területeken is) célszerű az egységes közlekedési rend fenntartása. A hajtási irány megváltoztatását a közlekedési környezet és a rendelkezésre álló anyagi erőforrások is nagyban befolyásolják, így maradhatott meg a zártpályás rendszereknél a baloldali közlekedés. A „kisföldalatti” teljes rekonstrukciójánál 1973-ban változtatták meg a hajtási irányt, és valószínűleg a gödöllői HÉV teljes rekonstrukciója esetén térnek át a jobboldali közlekedésre." A téma e részletes kifejtéséhez mi csupán annyit tennénk hozzá, hogy a napóleonos szóbeszédet megtaláltuk a Die Zeit legendarovatában. Eszerint Napóleon valóban elrendelte az általa meghódított területeken a jobbkezes közlekedést, de ehhez az angoloknak semmi közük nem volt; Napóleon csak az addigi gyakorlatot intézményesítette, néhány korábban balkezes országban is. Ráadásul a francia seregek visszavonulását követően a felszabadult országok visszatértek a baloldali közlekedésre. És a 20. század közepéig emellett is maradtak. Rechts und links | Tudomány | |
A filmekben látottakkal ellentétben nem fordulhat elő, hogy valakit a feje búbjáig ellepjen a futóhomok – olvasható egy általunk 