 |
|
|
Megkapjátok, bekülditek, mi meg megmondjuk, igaz-e vagy sem. Ha tudjuk. Mi ez az oldal? Vissza a főoldalra Fanatical Display (fotóblog)  mailto: RSSELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június 2005. május 2005. április 2005. március 2005. február 2005. január 2004. december 2004. november 2004. október 2004. szeptember 2004. augusztus 2004. július 2004. június 2004. május ELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints!  |
2005. november 25., péntek
Embernyelő vízilovak Világszerte ismert az a történet, miszerint egy fellépésre várakozó cirkuszi víziló egy előadás során véletlenül lenyelt egy rossz helyre eső törpe artistát. A nézők nem észlelték a tragédiát, vagy ha látták is, azt gondolták, a műsor része. A történet színhelye változó, de a sztorikban szereplő állat neve többnyire ugyanaz: Hilda. A baleset nagyon sok újságban megjelent, jelölték a meghökkentő haláleseteket gyűjtő Darwin-díjra is, de az ottani szerkesztők – városi legendának minősítve a történetet - nem fogadták el a nevezést. A Museum of Hoaxes szerkesztőjének, Alex Boesének annyira a szívéhez nőtt ez a történet, hogy legendákkal foglalkozó könyvének ezt a címet adta, egy aucklandi együttes pedig ezen a néven fut. Emlékeztünk egy magyar vonatkozású állatkertes szóbeszédre is, ezért megkerestük Hanga Zoltán állattenyésztő mérnököt, a Fővárosi Állat- és Növénykert sajtószóvivőjét. A legenda szerint az 1950-es években állítólag beejtettek egy csecsemőt az egyik víziló tátott szájába – a kicsit az állat le is nyelte. Hanga már több lapnak is cáfolta e történetet, mondván, ilyen eset nem fordult elő náluk. Az állatok tátott száját ettől függetlenül sokan nézik szemetesnek. A vízilovak általában így mutogatják egymásnak hatalmas agyaraikat, és a gyomrukban keletkezett gázoktól is e módon próbálnak megszabadulni. Ezt vélik a látogatók általában koldulásnak, és máris repül egy-két perecdarab vagy kiflivég. Hanga szerint előfordult már, hogy műanyag kardot dobtak (ejtettek?) az egyik víziló szájába, amit aztán a gondozónak kellett, élete kockáztatásával kivennie. 1994 augusztusában valaki egy gumilabdát dobott a hím víziló, Süsü szájába, aki végül el is pusztult emiatt. A halál oka csak a boncoláskor derült ki, addig nem is lehetett tudni, mi a baj. Ennél vidámabb az a történet, amikor egy láthatóan kissé ittas bácsika egy demizsonból nagy lelkesen bort töltögetett az egyik víziló kitátott szájába.
| Pesti_legendák | 2005. október 14., péntek
Traffipax-körmail FIGYELEM!!!
A hvg.hu megkereste a korábban már több alkalommal is felbukkant levél kapcsán az ORFK-t, ahol közölték: a felsorolt helyszíneken nem végeznek stabilan telepített eszközökkel sebességellenőrzést és tiloson áthaladást. Ugyanakkor elárulták a hvg.hu-nak, hogy léteznek ilyen eszközök, és más országokban alkalmazzák is őket. Magyarországon mindössze Somogy megyében működik, de a jövőben várhatóan ilyen rendszert telepítenek az M1-es autópálya teljes hosszán. Lámpákra is rejthetnek traffipaxot Traffipax FAQ, köztük a legendás vakító cédé
| Pesti_legendák | 2005. augusztus 24., szerda
A Plébániatemplom eltolása az Erzsébet-híd építésekor Az Erzsébet-híd építéskor a Belvárosi plébániatemplom belelógott a hídba, ezért a templomot arrébb tolták.
Az 1903-ban átadott új híd tengelyébe esett a Városháza, amit lebontottak, valamint a Belvárosi plébániatemplom, amelynek szintén felmerült az esetleges lebontása, de végül nem került rá sor, a híd tengelyével a templomot kikerülték. 1910-ben a város egyik legrégebbi történetű temploma műemlék lett, ezután már csak az eltolásáról lehetett szó, mely lehetőség a mai, második világháború után újjáépített híd tervezésének kezdetén is felmerült. A régi és az új Erzsébet híd évfordulói | Pesti_legendák | |
A Dunának e keskeny szakaszán már az ősidőktől volt átkelő – olvasható a Budapesti Történeti Múzeum honlapján. Az Erzsébet-híd építését megelőzően a Belvárost teljesen átépítették. A kis utcákat, házakat lebontották, megnyitották a Kerepesi (ma Rákóczi) út folytatásában a mai Kossuth Lajos utcát. Ezáltal létrejött a közvetlen kapcsolat az épülő híddal, mely a budai oldalon a Gellérthegy lábánál kialakított új térhez vezetett.