Megkapjátok, bekülditek, mi meg megmondjuk, igaz-e vagy sem.
Ha tudjuk.

Mi ez az oldal?

Vissza a főoldalra

Fanatical

Display (fotóblog)

mailto:

RSS

Keresés

a neten ezen az oldalon

ELKÖLTÖZTÜNK!

Az új oldal: kattints!

ARCHÍVUM
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május

 

A wiw-meghívó vírusa

Az iwiw üzemeltetői blogján olvasható bejegyzés arról tudósít, hogy az oldalukkal kapcsolatos legfrissebb lánclevél szerint továbbküldés helyett érdemes gyűjtögetni a meghívókat, 10 után ugyanis a rendszer feloldja a korlátozást.

"Figyelem! A wiw megujulasa ota tapasztalhattatok, hogy vegre megint van meghivo! Viszont csak egy!!! Gephazkozeli forrasok allitasa szerint a tesztuzem alatt figyelni fogjak, hogy ki hany meghivot kuld el, ezert jol gondold meg, kinek kuldod! A legjobb, ha nem kuldesz egyaltalan, mert ha osszegyulik 10 meghivod, akkor a rendszer automatikusan feloldja a korlatozast, es onnantol fogva korlatlan mennyisegu meghivod lesz. Gyujtsd a meghivokat, es ne pazarold el oket, kesobb sokkal ertekesebbek lesznek!!!
Termeszetesen kuldd tovabb ezt az uzenetet minden ismerosodnek, lehetoleg rabeszelve oket, hogy passzoljak at a meghivojukat neked! Legyel te az elso, akinek osszegyulik a 10, es feloldjak a korlatozasat! Szoval, ne kuldd a meghivot, hanem gyujtsd oket! Ugyanitt meghivo elado, kikialtasi ar 1 euro, lehet licitalni! Ha mar 9 van neked, ne habozz!!"

A marci nevű blogger figyelmeztet: nem kell komolyan venni a legújabb spekulációt. Mindemellett a kereskedés a múlt pénteken kibocsátott meghívókkal már megindult: a Vatera aukciós szájton jelen pillanatban három ajánlat is található. Eutanasia 1000 forintos kikiáltási, 2000 forintos minimáláron, és 6000 forintos villámáron árulja meghívóját, de így is megéri, mert mind mondja: „soron és renden kívül kerülhetsz be egy olyan rendszerbe, ahova már már szinte lehetetlen”.

Az iwiw közösségi oldal üzemeltetői pénteken minden tagnak kiosztottak egy meghívási lehetőséget, azóta - a blogjukból származó infók szerint - 33101 új ember regisztrált a rendszerbe. Pénteken 13085 újonccal regisztrációs csúcsot, szombaton pedig 163181 userrel szombati látogató rekordot döntöttek.

A wiwes fiúk értik a dolgukat, tudják, hogyan kell jó vírusmarketinget csinálni, az adagolós meghívókiosztás nagyon jó fogás. Most már csak az kell, hogy a rendszer is bírja a strapát.

urbanlegends :: Link | Népek-emberek |

 

Az elkötött rendőrautó története

„Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy viszkis üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.” (Forrás: skyport)

Szintén egy valószínűleg Amerikából elterjedt legenda, mely mára bejárta a világot. Az alapsztori mindenhol ugyanaz, a különbség csupán annyi, hogy az egyes nemzeti verziókat felcicomázzák néhány helyi specialitással – az autóút száma, pontos helyszín, eljáró rendőrség -, ami a történetet kicsit hihetőbbé teszi. Ennek ellenére Brundvand szerint még soha nem sikerült egyetlen helyen sem hitelesíteni. Viszont megjelent a Good Will Hunting című filmben is, ami valószínűleg tovább növelte a sztori ismertségét.

Forrás:
Brunvand: Too Good To Be True 109-110. o.
Brunvand: Encyclopedia of Urban Legends 17-18. o.

urbanlegends :: Link | Népek-emberek |

 

A népességnövekedés és a gazdasági teljesítmény

„Világosan fogalmazok: a fejlődésben visszamaradott világ lakosságának gazdasági és társadalmi fejlődésében a népesség növekedése jelenti az egyetlen komoly fékező erőt… A kezelhetetlenné váló demográfiai nyomás veszélye nem sokban különbözik a nukleáris háború fenyegetésétől…” – idézi Robert McNamara volt Világbank-elnököt Bauer Tamás Péter közgazdászprofesszor abban a tanulmányában, melyben tételesen levezeti, miért alaptalanok e félelmek. Maga az írás nem túl friss - 1981-ben jelent meg -, és az is lehet, hogy néhány megállapítása azóta idejétmúlttá vált, mégis kiválóan mutatja, hogyan lehet (kell) a tévhitek ellen világos érveléssel küzdeni.

Íme tehát egy zanza Bauer néhány érdekes megállapításából – rövid időutazás a nyolcvanas évekbe. (A teljes tanulmány megtalálható a Századvég 27-es számában, mely ugyan az interneten is elérhető, de éppen ennek a tanulmánynak a linkje hibás)

Bauer szerint a népességnövekedés sem a fejlődő világban a 20. század közepén, sem az egy évszázaddal ezelőtti Nyugaton nem vált a tartós gazdasági fejlődés akadályává. A nagy népsűrűségű Hongkongban és Szingapúrban a gyors növekedéssel párhuzamosan az 1950-es években jelentősen nőtt a reáljövedelem és a reálbér. A 18. század közepe óta a nyugati világ lakossága több mint négyszeresére nőtt, miközben az egy főre jutó reáljövedelem ötszörös szorzóval növekedett. A jövedelemszint általában akkor emelkedett, amikor a népesség legalább olyan gyorsan (vagy annál is gyorsabban) nőtt, mint ahogyan jelenleg a fejlődő világ lakossága. Mind a fejlődő világban, mind pedig Nyugaton a leggazdagabb országok és régiók egy része rendkívül sűrűn lakott. Ezzel ellentétben több millióra tehető azoknak a száma, akik alacsony népsűrűségű, ám művelhető földben gazdag régiókban rendkívül visszamaradottan élnek.

A természeti erőforrások sem magyarázzák a fejlődésbeli és az életszínvonalbeli eltéréseket. Bauer szerint az is kérdéses, hogy a népességnövekedés előidézheti-e a természeti erőforrások aggasztó hiányát. Szerinte a harmadik világ nagy részében éppen a lakosság gyér száma akadályozza a vállalkozói réteget a gazdasági előremenetelben, a szórványos népesség ugyanis kizárja a közlekedési hálózatok kiépítését, és ezzel meggátolja az új ötletek és módszerek terjedését.

Gyakran hallható az a vád is, hogy a népesség ugrásszerű növekedése gátolja a fejlődést azért is, mert elszívja a befektethető pénzalapokat, amikor arra költik, hogy „a növekvő népesség számára a jelenlegi alacsony életszínvonalat biztosítsák” (McNamara). Bauer szerint ez is téves értelmezés, mert figyelmen kívül hagyja, hogy a fejlődő országokban a nagyon fiatalok is közvetlenül hozzájárulnak a gazdaság teljesítményéhez.

Bauer vitatja azt is, hogy a népesség növekedése hátrányosan érinti a termelékenységet azáltal, hogy csökkenti az egy főre jutó földterületet és tőkét. Ezzel szemben azt állítja, hogy egyrészt a fejlődő világ jelentős részében bőségesen van termőföld, másrészt a föld nagyrészt emberi tevékenység – nevezetesen munka, tudomány és technológia – által tehető termékennyé.

Ellenpéldákat is hoz, amikor rámutat: túlnyomórészt alacsony népsűrűségű és termőföldben gazdag létfenntartó gazdaságokban (Etiópia, Tanzánia, Uganda, Zaire) fordult elő élelmiszerhiány és éhínség. Ez azonban inkább azt mutatja, hogy az országnak nincsenek felhalmozott tartalékai és hozzáférhető külső készletei, ami többnyire a közlekedés és hírközlés kezdetlegességének és a raktározás elégtelen feltételeinek tulajdonítható. Fokozta e helyeken a hiány fellépését a földbirtoklás törzsi rendszere is, amely megakadályozta a hatékonyabb termelést. Jól látható, hogy ezeknek a különböző hatásoknak semmi közük a földre gyakorolt demográfiai nyomáshoz.

Széles körben elterjedt az a vélekedés is, hogy a fejlődő világban a demográfiai növekedés felelős a munkanélküliségért. Bauer azonban rámutat, hogy a nagyobb lakosság egyúttal több fogyasztót és termelőt is jelent, tehát az ilyen számszerű növekedésből nem következik egyenesen a munkanélküliség. Nyugaton az elmúlt két évszázadban tapasztalt népességnövekedés nem idézett elő tartós és tömeges munkanélküliséget, sőt: a 20. században akkor vált jelentőssé, amikor a népesség növekedése már lényegesen lassabb volt, mint a 19. században. Ugyanez vonatkozik a már említett Hongkongra és Szingapúrra is.

urbanlegends :: Link | Népek-emberek |