![]() |
|
|
Megkapjátok, bekülditek, mi meg megmondjuk, igaz-e vagy sem. Ha tudjuk. Mi ez az oldal? Vissza a főoldalra Fanatical Display (fotóblog) mailto: RSSELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! ARCHÍVUM 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június 2005. május 2005. április 2005. március 2005. február 2005. január 2004. december 2004. november 2004. október 2004. szeptember 2004. augusztus 2004. július 2004. június 2004. május ELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! ![]() |
2006. február 13., hétfő
A wiw-meghívó vírusa Az iwiw üzemeltetői blogján olvasható bejegyzés arról tudósít, hogy az oldalukkal kapcsolatos legfrissebb lánclevél szerint továbbküldés helyett érdemes gyűjtögetni a meghívókat, 10 után ugyanis a rendszer feloldja a korlátozást. "Figyelem! A wiw megujulasa ota tapasztalhattatok, hogy vegre megint van meghivo! Viszont csak egy!!! Gephazkozeli forrasok allitasa szerint a tesztuzem alatt figyelni fogjak, hogy ki hany meghivot kuld el, ezert jol gondold meg, kinek kuldod! A legjobb, ha nem kuldesz egyaltalan, mert ha osszegyulik 10 meghivod, akkor a rendszer automatikusan feloldja a korlatozast, es onnantol fogva korlatlan mennyisegu meghivod lesz. Gyujtsd a meghivokat, es ne pazarold el oket, kesobb sokkal ertekesebbek lesznek!!! A marci nevű blogger figyelmeztet: nem kell komolyan venni a legújabb spekulációt. Mindemellett a kereskedés a múlt pénteken kibocsátott meghívókkal már megindult: a Vatera aukciós szájton jelen pillanatban három ajánlat is található. Eutanasia 1000 forintos kikiáltási, 2000 forintos minimáláron, és 6000 forintos villámáron árulja meghívóját, de így is megéri, mert mind mondja: „soron és renden kívül kerülhetsz be egy olyan rendszerbe, ahova már már szinte lehetetlen”. Az iwiw közösségi oldal üzemeltetői pénteken minden tagnak kiosztottak egy meghívási lehetőséget, azóta - a blogjukból származó infók szerint - 33101 új ember regisztrált a rendszerbe. Pénteken 13085 újonccal regisztrációs csúcsot, szombaton pedig 163181 userrel szombati látogató rekordot döntöttek. A wiwes fiúk értik a dolgukat, tudják, hogyan kell jó vírusmarketinget csinálni, az adagolós meghívókiosztás nagyon jó fogás. Most már csak az kell, hogy a rendszer is bírja a strapát. | Népek-emberek | 2006. február 4., szombat
Az elkötött rendőrautó története
Szintén egy valószínűleg Amerikából elterjedt legenda, mely mára bejárta a világot. Az alapsztori mindenhol ugyanaz, a különbség csupán annyi, hogy az egyes nemzeti verziókat felcicomázzák néhány helyi specialitással – az autóút száma, pontos helyszín, eljáró rendőrség -, ami a történetet kicsit hihetőbbé teszi. Ennek ellenére Brundvand szerint még soha nem sikerült egyetlen helyen sem hitelesíteni. Viszont megjelent a Good Will Hunting című filmben is, ami valószínűleg tovább növelte a sztori ismertségét. Forrás: Brunvand: Too Good To Be True 109-110. o. Brunvand: Encyclopedia of Urban Legends 17-18. o. | Népek-emberek | 2006. január 29., vasárnap
A népességnövekedés és a gazdasági teljesítmény „Világosan fogalmazok: a fejlődésben visszamaradott világ lakosságának gazdasági és társadalmi fejlődésében a népesség növekedése jelenti az egyetlen komoly fékező erőt… A kezelhetetlenné váló demográfiai nyomás veszélye nem sokban különbözik a nukleáris háború fenyegetésétől…” – idézi Robert McNamara volt Világbank-elnököt Bauer Tamás Péter közgazdászprofesszor abban a tanulmányában, melyben tételesen levezeti, miért alaptalanok e félelmek. Maga az írás nem túl friss - 1981-ben jelent meg -, és az is lehet, hogy néhány megállapítása azóta idejétmúlttá vált, mégis kiválóan mutatja, hogyan lehet (kell) a tévhitek ellen világos érveléssel küzdeni. Íme tehát egy zanza Bauer néhány érdekes megállapításából – rövid időutazás a nyolcvanas évekbe. (A teljes tanulmány megtalálható a Századvég 27-es számában, mely ugyan az interneten is elérhető, de éppen ennek a tanulmánynak a linkje hibás) Bauer szerint a népességnövekedés sem a fejlődő világban a 20. század közepén, sem az egy évszázaddal ezelőtti Nyugaton nem vált a tartós gazdasági fejlődés akadályává. A nagy népsűrűségű Hongkongban és Szingapúrban a gyors növekedéssel párhuzamosan az 1950-es években jelentősen nőtt a reáljövedelem és a reálbér. A 18. század közepe óta a nyugati világ lakossága több mint négyszeresére nőtt, miközben az egy főre jutó reáljövedelem ötszörös szorzóval növekedett. A jövedelemszint általában akkor emelkedett, amikor a népesség legalább olyan gyorsan (vagy annál is gyorsabban) nőtt, mint ahogyan jelenleg a fejlődő világ lakossága. Mind a fejlődő világban, mind pedig Nyugaton a leggazdagabb országok és régiók egy része rendkívül sűrűn lakott. Ezzel ellentétben több millióra tehető azoknak a száma, akik alacsony népsűrűségű, ám művelhető földben gazdag régiókban rendkívül visszamaradottan élnek. A természeti erőforrások sem magyarázzák a fejlődésbeli és az életszínvonalbeli eltéréseket. Bauer szerint az is kérdéses, hogy a népességnövekedés előidézheti-e a természeti erőforrások aggasztó hiányát. Szerinte a harmadik világ nagy részében éppen a lakosság gyér száma akadályozza a vállalkozói réteget a gazdasági előremenetelben, a szórványos népesség ugyanis kizárja a közlekedési hálózatok kiépítését, és ezzel meggátolja az új ötletek és módszerek terjedését. Gyakran hallható az a vád is, hogy a népesség ugrásszerű növekedése gátolja a fejlődést azért is, mert elszívja a befektethető pénzalapokat, amikor arra költik, hogy „a növekvő népesség számára a jelenlegi alacsony életszínvonalat biztosítsák” (McNamara). Bauer szerint ez is téves értelmezés, mert figyelmen kívül hagyja, hogy a fejlődő országokban a nagyon fiatalok is közvetlenül hozzájárulnak a gazdaság teljesítményéhez. Bauer vitatja azt is, hogy a népesség növekedése hátrányosan érinti a termelékenységet azáltal, hogy csökkenti az egy főre jutó földterületet és tőkét. Ezzel szemben azt állítja, hogy egyrészt a fejlődő világ jelentős részében bőségesen van termőföld, másrészt a föld nagyrészt emberi tevékenység – nevezetesen munka, tudomány és technológia – által tehető termékennyé. Ellenpéldákat is hoz, amikor rámutat: túlnyomórészt alacsony népsűrűségű és termőföldben gazdag létfenntartó gazdaságokban (Etiópia, Tanzánia, Uganda, Zaire) fordult elő élelmiszerhiány és éhínség. Ez azonban inkább azt mutatja, hogy az országnak nincsenek felhalmozott tartalékai és hozzáférhető külső készletei, ami többnyire a közlekedés és hírközlés kezdetlegességének és a raktározás elégtelen feltételeinek tulajdonítható. Fokozta e helyeken a hiány fellépését a földbirtoklás törzsi rendszere is, amely megakadályozta a hatékonyabb termelést. Jól látható, hogy ezeknek a különböző hatásoknak semmi közük a földre gyakorolt demográfiai nyomáshoz. Széles körben elterjedt az a vélekedés is, hogy a fejlődő világban a demográfiai növekedés felelős a munkanélküliségért. Bauer azonban rámutat, hogy a nagyobb lakosság egyúttal több fogyasztót és termelőt is jelent, tehát az ilyen számszerű növekedésből nem következik egyenesen a munkanélküliség. Nyugaton az elmúlt két évszázadban tapasztalt népességnövekedés nem idézett elő tartós és tömeges munkanélküliséget, sőt: a 20. században akkor vált jelentőssé, amikor a népesség növekedése már lényegesen lassabb volt, mint a 19. században. Ugyanez vonatkozik a már említett Hongkongra és Szingapúrra is. | Népek-emberek | |