![]() |
|
|
Megkapjátok, bekülditek, mi meg megmondjuk, igaz-e vagy sem. Ha tudjuk. Mi ez az oldal? Vissza a főoldalra Fanatical Display (fotóblog) mailto: RSSELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! ARCHÍVUM 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június 2005. május 2005. április 2005. március 2005. február 2005. január 2004. december 2004. november 2004. október 2004. szeptember 2004. augusztus 2004. július 2004. június 2004. május ELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! ![]() |
2006. március 29., szerda
Berlusconi, a rosszfiú
Silvio Berlusconit ábrázoló kisfilmek jelentek meg a napokban a weben. Olaszország első embere az orrát túrja, majd a kibányászott anyagot lenyeli, és kávét hörpint rá. Hátulról támad és szexuális aktust imitál az utcán egy ott ácsorgó nővel. Az epizódok a Bye Bye Berlusconi című, szatirikus film figyelemfelkeltő reklámjai. A film produkciós irodája szerint a szpotokat ők készítették, de bevallásuk szerint csak az orrturkálóst szánták megjelenésre, a többi kiszivárgott. A berlini fesztiválon bemutatott alkotás készítőinek célja a filmmel az volt, hogy legalább e módon szembesítsék Olaszország első emberét cselekedeteivel, ha már – így az alkotók – „a bíróság előtt évek óta olyan sikeresen védi igazát.” Az olaszok áprilisban választanak, így nem csoda, ha a 2004 óta készülő mozi premierjének időzítése miatt a kritikusok egy része politikai indíttatásúnak nevezte a filmet. A Der Spiegel cikke a szpotokról | Kamu_képek | 2006. február 15., szerda
Képmanipuláció-vadászok
A fényképeket elemző szoftver olyan anomáliákat keres a képen, amelyeket az emberi agy nem tud, vagy nem akar azonosítani. Amikor két képet összedolgoznak, általában a képen látható tárgyak, személyek nem azonos síkban szerepelnek, némi átalakításra van szükség. Ilyenkor óhatatlanul üres pixelek maradnak a képen. Ezeket ugyan a képmanipuláló programok kitöltik a közvetlen környezet színeivel, amelyhez egy valószínűségi algoritmust használnak. A szóban forgó szoftver hasonló módon kutatja fel az utólag beépített képpontokat. A program vélhetőleg nem lesz széles körben elérhető, félő ugyanis, hogy a képhamisítók a szoftver által alkalmazott módszereket megkerülve végzik majd munkájukat a jövőben – olvasható a cikkben. (S ha már hvg.hu. A múltkor kimaradt, de mindenképpen itt a helye Andersen Dávid cikkének a szóbeszéd marketingről.) | Kamu_képek | 2005. december 7., szerda
Az isteni Ronaldinho
A reklámfilm elején egy aranytáskás ügynök egy fehér színű, aranyozott Nike cipőt ad a Barcelona focipályáján edző Ronaldinhónak, aki frissiben felhúzza azt, majd dekázni kezd a tizenhatos vonalán. Rövid altatás után hirtelen váltás, Ronaldinho megszelídíti a labdát, és a felső lécre lövi azt. A labda visszapattan hozzá, két-három dekázás, majd újra ugyanoda lövi. És ezt még kétszer, ugyanoda, miközben a labda egyszer sem érinti a földet. A konklúzió: a cipő használható, marad, pacsi jobbról, pacsi balról.
A Museum of Hoaxes szerkesztője, Alex Boese megemlíti, hogy a BBC-nek adott interjújában Ronaldinho fogadkozott, hogy a jelenet valódi, a Barcelona edzésén vették fel – a riporterek mégsem hisznek neki. És Boese sem. És a német Spiegel (sajna, a cikk már fizetős, de a címe alapján megtalálható a weben) által idézett rivális, Zinadine Zidane sem. A lap megkérdezte a Nike német szóvivőjét, aki elismerte: a kapufára történő rúgásokon kicsit csiszoltak a számítógépes szakemberek. De vallja: a négyből kettő igazi volt. De miért is kéne egy reklámnak a valóságot ábrázolnia?
A reklám kosaras verziója, a Powerade-től, főszerepben: Lebron James.
| Kamu_képek | |