 |
|
|
Megkapjátok, bekülditek, mi meg megmondjuk, igaz-e vagy sem. Ha tudjuk. Mi ez az oldal? Vissza a főoldalra Fanatical Display (fotóblog)  mailto: RSSELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június 2005. május 2005. április 2005. március 2005. február 2005. január 2004. december 2004. november 2004. október 2004. szeptember 2004. augusztus 2004. július 2004. június 2004. május ELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints!  |
2006. január 29., vasárnap
A népességnövekedés és a gazdasági teljesítmény „Világosan fogalmazok: a fejlődésben visszamaradott világ lakosságának gazdasági és társadalmi fejlődésében a népesség növekedése jelenti az egyetlen komoly fékező erőt… A kezelhetetlenné váló demográfiai nyomás veszélye nem sokban különbözik a nukleáris háború fenyegetésétől…” – idézi Robert McNamara volt Világbank-elnököt Bauer Tamás Péter közgazdászprofesszor abban a tanulmányában, melyben tételesen levezeti, miért alaptalanok e félelmek. Maga az írás nem túl friss - 1981-ben jelent meg -, és az is lehet, hogy néhány megállapítása azóta idejétmúlttá vált, mégis kiválóan mutatja, hogyan lehet (kell) a tévhitek ellen világos érveléssel küzdeni. Íme tehát egy zanza Bauer néhány érdekes megállapításából – rövid időutazás a nyolcvanas évekbe. (A teljes tanulmány megtalálható a Századvég 27-es számában, mely ugyan az interneten is elérhető, de éppen ennek a tanulmánynak a linkje hibás) Bauer szerint a népességnövekedés sem a fejlődő világban a 20. század közepén, sem az egy évszázaddal ezelőtti Nyugaton nem vált a tartós gazdasági fejlődés akadályává. A nagy népsűrűségű Hongkongban és Szingapúrban a gyors növekedéssel párhuzamosan az 1950-es években jelentősen nőtt a reáljövedelem és a reálbér. A 18. század közepe óta a nyugati világ lakossága több mint négyszeresére nőtt, miközben az egy főre jutó reáljövedelem ötszörös szorzóval növekedett. A jövedelemszint általában akkor emelkedett, amikor a népesség legalább olyan gyorsan (vagy annál is gyorsabban) nőtt, mint ahogyan jelenleg a fejlődő világ lakossága. Mind a fejlődő világban, mind pedig Nyugaton a leggazdagabb országok és régiók egy része rendkívül sűrűn lakott. Ezzel ellentétben több millióra tehető azoknak a száma, akik alacsony népsűrűségű, ám művelhető földben gazdag régiókban rendkívül visszamaradottan élnek. A természeti erőforrások sem magyarázzák a fejlődésbeli és az életszínvonalbeli eltéréseket. Bauer szerint az is kérdéses, hogy a népességnövekedés előidézheti-e a természeti erőforrások aggasztó hiányát. Szerinte a harmadik világ nagy részében éppen a lakosság gyér száma akadályozza a vállalkozói réteget a gazdasági előremenetelben, a szórványos népesség ugyanis kizárja a közlekedési hálózatok kiépítését, és ezzel meggátolja az új ötletek és módszerek terjedését. Gyakran hallható az a vád is, hogy a népesség ugrásszerű növekedése gátolja a fejlődést azért is, mert elszívja a befektethető pénzalapokat, amikor arra költik, hogy „a növekvő népesség számára a jelenlegi alacsony életszínvonalat biztosítsák” (McNamara). Bauer szerint ez is téves értelmezés, mert figyelmen kívül hagyja, hogy a fejlődő országokban a nagyon fiatalok is közvetlenül hozzájárulnak a gazdaság teljesítményéhez. Bauer vitatja azt is, hogy a népesség növekedése hátrányosan érinti a termelékenységet azáltal, hogy csökkenti az egy főre jutó földterületet és tőkét. Ezzel szemben azt állítja, hogy egyrészt a fejlődő világ jelentős részében bőségesen van termőföld, másrészt a föld nagyrészt emberi tevékenység – nevezetesen munka, tudomány és technológia – által tehető termékennyé. Ellenpéldákat is hoz, amikor rámutat: túlnyomórészt alacsony népsűrűségű és termőföldben gazdag létfenntartó gazdaságokban (Etiópia, Tanzánia, Uganda, Zaire) fordult elő élelmiszerhiány és éhínség. Ez azonban inkább azt mutatja, hogy az országnak nincsenek felhalmozott tartalékai és hozzáférhető külső készletei, ami többnyire a közlekedés és hírközlés kezdetlegességének és a raktározás elégtelen feltételeinek tulajdonítható. Fokozta e helyeken a hiány fellépését a földbirtoklás törzsi rendszere is, amely megakadályozta a hatékonyabb termelést. Jól látható, hogy ezeknek a különböző hatásoknak semmi közük a földre gyakorolt demográfiai nyomáshoz. Széles körben elterjedt az a vélekedés is, hogy a fejlődő világban a demográfiai növekedés felelős a munkanélküliségért. Bauer azonban rámutat, hogy a nagyobb lakosság egyúttal több fogyasztót és termelőt is jelent, tehát az ilyen számszerű növekedésből nem következik egyenesen a munkanélküliség. Nyugaton az elmúlt két évszázadban tapasztalt népességnövekedés nem idézett elő tartós és tömeges munkanélküliséget, sőt: a 20. században akkor vált jelentőssé, amikor a népesség növekedése már lényegesen lassabb volt, mint a 19. században. Ugyanez vonatkozik a már említett Hongkongra és Szingapúrra is. | Népek-emberek | 2006. január 21., szombat
Egy újabb istenkáromló film? "Kedves Barátaim!
A Snopes.com szerint egy 1980-as könyvben említést tesznek ugyan egy 1974-ben forgatott, Him című filmről, melyben Jézust valóban homoszexuálisként ábrázolják, de magáról a filmről, annak alkotóiról semmit nem sikerült találniuk (még csak olyan embert se, aki látta volna), így nehezen tudják elképzelni, hogy egy alacsony költségvetésű, visszhang nélküli alkotás váltotta volna ki a világméretű ellenkezést. Ami a fenti levél „színpadon már elő van adva” kitételét illeti, 1998-ban valóban bemutattak egy Corpus Christi című, Krisztus-szerű amerikai figuráról szóló melegdarabot Manhattanban. A magát meleg katolikusnak valló Terrence McNally drámája miatt a színházat folyamatos fenyegetés érte, s a premiert is csak szigorú biztonsági előkészületek (fémdetektoros beléptetés) mellett tudták megtartani. A darabot azóta előadták más színházakban, köztük Londonban is.
| Népek-emberek | 2006. január 18., szerda
A fuck eredete „A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király jóváhagyásával (kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart a királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát, amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek. A táblán ez állt: Fornication Under Consent of the King. (F. U. C. K.), azaz paráználkodás a király engedélyével. Innen ered a mai "fuck" angol szó.” A Snopes.com szerkesztői a fenti változaton kívül az alábbi variációkkal találkoztak: Fornication Under Charles the King Fornication Under Crown of the King Fornication under Christ, King Forbidden Under Charter of the King For Unlawful Carnal Knowledge Forced Unlawful Carnal Knowledge File Under Carnal Knowledge Ezek közül természetesen egyik sem valódi: a betűszavak – kevés kivétellel – többnyire a 20. században jöttek divatba, a fuck keletkezése azonban ennél jóval korábbra tehető. De tartalmilag és nyelvileg sem stimmel a dolog. Egyrészt az alattvalóknak még a legsötétebb középkorban sem kellett általánosan engedélyt kérniük a királytól a szexhez (pláne mindezt kiírniuk az ajtajukra) másrészt a fornication (paráználkodás) csupán házasság előtti és azon kívüli szeretkezések esetén használatos szó – házaspárok esetében nem. Maga a fuck a nyelvtudósok többsége szerint rokonságban áll a más germán eredetű, hasonló értelmű szavakkal, de mivel egyrészt argó, másrészt használata évszázadokon át tabu volt, írott formában ritkán jelent meg, ezért pontosan nem is határozható meg a keletkezése. A rövidítésből való eredeztetés valószínűleg az emberek rejtett üzenetekhez való vonzódásából ered, akárcsak a golf szó esetében, mely egyes vad értelmezések szerint a „Gentlemen only, ladies forbidden” formulából származik.
| Népek-emberek | |