 |
|
|
Megkapjátok, bekülditek, mi meg megmondjuk, igaz-e vagy sem. Ha tudjuk. Mi ez az oldal? Vissza a főoldalra Fanatical Display (fotóblog)  mailto: RSSELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június 2005. május 2005. április 2005. március 2005. február 2005. január 2004. december 2004. november 2004. október 2004. szeptember 2004. augusztus 2004. július 2004. június 2004. május ELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints!  |
2005. december 12., hétfő
Hírek a Hogzilláról
Akit érdekel a NatGeo szakembereinek útinaplója, olvassa el, mit írnak a nyomozásról a csatorna blogján, vagy nézze meg a bestiáról szóló filmet a televízióban, például szenteste.
| Hoax_valódi_képpel | 2005. december 10., szombat
A Fanta és a nácik Olvasói levél: a Corporation című filmben azt állítják, hogy amikor a nácik hatalomra kerültek, a Coca-Cola nem árulhatott több Coca-Colát, és ezért találta ki a Fantát. A Fanta tehát annak a mellékterméke, hogy a Coca-Cola nem akart kivonulni a németországi piacról, amíg ott az emberek ölték egymást. Népszerű fogyasztói termékeket a szóbeszéd gyakran kapcsol össze negatívumokkal, legyenek azok a nácik vagy a Ku-Klux Klan (lásd a Marlborós sztorit). A legendák a Snopes.com szakértői szerint jellemzően az Egyesült Államokból származnak, ugyanis a fenti két csoportosulás az amerikaiak jelentős része számára egyértelműen a gonosz megtestesítője. Ezek a mondák nagyrészt megalapozatlanok, vagy csúsztatások. A fantás szóbeszédnek négy fő variánsa ismeretes: - a Fantát a harmadik birodalomban találták ki, mivel egyéb üdítők – jelesül a Coca-Cola – már nem voltak kaphatóak Németországban. A nácik azonban szerettek volna valamilyen szénsavas üdítőt, ezért létrehozták a sajátjukat. - a Fantát a Coca-Cola gyártotta a náciknak, mivel az akkori politikai légkörben kereskedelmi öngyilkosság lett volna, ha a szövetséges erők ellenségei is ugyanazt az üdítőt isszák, mint az amerikai csapatok - abban az időben a Fanta és a Coca-Cola ugyanaz az üdítő volt, csak más logóval látták el a palackokat, hogy az amerikaiak ne tudják meg, hogy ugyanazt isszák, mint a nácik - a Fantát Németországban találták ki, amikor nehezen lehetett az USÁ-ból német földre juttatni a Coca-Cola gyártásához szükséges szirupot. A Snopes szerkesztői szerint e lehetőségek közül egyedül az utolsónak van némi köze az igazsághoz. A második világháború kitörése előtt a Coca-Cola igazi slágertermék volt a náci Németországban. Az eladási rekordok évről-évre dőltek meg, s a cég 1939-re összesen 43 palackozóüzemet és 600 helyi disztribútort működtetett az országban. A háború azonban mindent megváltoztatott: ahogy a tengelyhatalmak és a szövetségesek viszonya egyre feszültebbé vált, a Coca-Cola-szirup gyártásához szükséges kulcsfontosságú hozzávalók beszerzése egyre nehezebbé vált a német üzemek számára. 1938-ban a Coca-Cola német üzletágát vezető amerikai Ray Powers egy autóbalesetben elhunyt, helyére a német születésű Max Keith került. A német kormány őt nevezte ki a megszállt területeken fekvő Coca-Cola tulajdon felügyeletével. Keith a Coca-Colát Svájcban palackozó cégen keresztül üzenetet küldött az amerikai központba, hogy megkísérli életben tartani a vállalkozás német leányvállalatát. Mivel a kulcsfontosságú összetevőkhöz egy idő után már nem tudott hozzájutni, Keith leállt a Coca-Cola gyártásával, s egy új üdítőt kezdett el gyártani - a Fantát, amely kezdetben a gyömbérre emlékeztetett. (A név onnan származik, hogy Keith a beosztottainak azt az utasítást adta, hogy az új brand elnevezésekor használják a fantáziájukat. A német Fantasie szó hallatán Joe Knipp veterán sales-es egyből bedobta a Fanta nevet.) A Fantát eleinte számos bizarr összetevő használatával készítették. Jellemzően más élelmiszeripari üzemek maradékaiból, ugyanis a német import ekkortájt – érthető okokból – akadozott. Savót, almarostot, illetve bármi éppen elérhető gyümölcsmaradékot felhasználtak. Eleinte szaharinnal édesítették, 1941-től pedig 3,5 százalékos répacukrot adtak az üdítőhöz. A Fanta elég jól fogyott ahhoz, hogy az üzemek továbbra is működhessenek: 1943-ban mintegy 3 millió rekesz Fantát adtak el. Nem minden palack tartalmát itták meg, egy részét ételízesítőnek használták, mivel a cukrot ekkor már csak fejadagonként lehetett kapni az országban. A háború után készült jelentések szerint a háború végéig a Coca-Cola Atlantában székelő vezérei nem tudták, hogy Keith nekik, vagy a náciknak dolgozik, ugyanis nem tudtak vele kapcsolatba lépni. Keith azonban felügyelte a cég üzemeit, s nagyrészt neki köszönhető, hogy a Coca-Cola a háború után azonnal vissza tudott térni a német piacra. A vállalat által felbérelt nyomozó jelentése szerint Keith nem lépett be a náci pártba, annak ellenére, hogy többször is nyomatékosan felszólították erre. A háború után az utolsó centig minden profitot – beleértve a Fanta árusításából származó összeget is – a cég rendelkezésére bocsátott.
| Történelem | 2005. december 7., szerda
Az isteni Ronaldinho
A reklámfilm elején egy aranytáskás ügynök egy fehér színű, aranyozott Nike cipőt ad a Barcelona focipályáján edző Ronaldinhónak, aki frissiben felhúzza azt, majd dekázni kezd a tizenhatos vonalán. Rövid altatás után hirtelen váltás, Ronaldinho megszelídíti a labdát, és a felső lécre lövi azt. A labda visszapattan hozzá, két-három dekázás, majd újra ugyanoda lövi. És ezt még kétszer, ugyanoda, miközben a labda egyszer sem érinti a földet. A konklúzió: a cipő használható, marad, pacsi jobbról, pacsi balról.
A Museum of Hoaxes szerkesztője, Alex Boese megemlíti, hogy a BBC-nek adott interjújában Ronaldinho fogadkozott, hogy a jelenet valódi, a Barcelona edzésén vették fel – a riporterek mégsem hisznek neki. És Boese sem. És a német Spiegel (sajna, a cikk már fizetős, de a címe alapján megtalálható a weben) által idézett rivális, Zinadine Zidane sem. A lap megkérdezte a Nike német szóvivőjét, aki elismerte: a kapufára történő rúgásokon kicsit csiszoltak a számítógépes szakemberek. De vallja: a négyből kettő igazi volt. De miért is kéne egy reklámnak a valóságot ábrázolnia?
A reklám kosaras verziója, a Powerade-től, főszerepben: Lebron James.
| Kamu_képek | |
Bizonyára minden olvasónk emlékszik még a 