 |
|
|
Megkapjátok, bekülditek, mi meg megmondjuk, igaz-e vagy sem. Ha tudjuk. Mi ez az oldal? Vissza a főoldalra Fanatical Display (fotóblog)  mailto: RSSELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints! 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június 2005. május 2005. április 2005. március 2005. február 2005. január 2004. december 2004. november 2004. október 2004. szeptember 2004. augusztus 2004. július 2004. június 2004. május ELKÖLTÖZTÜNK! Az új oldal: kattints!  |
2005. szeptember 29., csütörtök
A bikák és a vörös posztó
Klasszikus tévhit, hogy a bikák „allergiásak” a vörös színre, és jelenlétükben az ilyen színű ruhát viselő emberek könnyen bajba kerülhetnek. Bizonyítékként pedig ott vannak a bikaviadalok, ahol piros színű köpennyel vadítják az állatokat. Ma már talán többen tudják, mint amennyien nem, hogy a bikákat valójában a kendő mozgatása vadítja meg. A vörös szín már csak azért sem hergelné őket, mert nem képesek érzékelni azt. A piros kendő a bikaviadalokon inkább a közönségnek szól. A vérre éhes nézők többségének ugyanis a vörös színről a vér jut az eszébe, ez az asszociáció pedig hatásos előjáték a bikaviadalok véres fináléjához. Az emberek színlátása annak köszönhető, hogy az emberi retinában található háromféle csapsejt háromféle hullámhosszú elektromágneses sugárzásra - a kék, zöld és piros színű fényre - érzékeny pigmentet tartalmaz. A látórendszer érzékeli a háromféle csap ingerületi állapotának arányát, és ezáltal képes a színek érzékelésére. Egy modern elmélet szerint a színlátó emberelődök sokkal könnyebben tudtak szénhidrát-gazdag táplálékhoz (érett, azaz nem zöld gyümölcshöz) jutni, ez pedig jobb agyi energiafelhasználást, ezáltal variábilisabb életmódot, a színlátás további fejlődését tette lehetővé. Az állatok színlátása változó. A tapasztalatok szerint a rovarok számos fajának kitűnő a színmegkülönböztető képessége. A gerincesek között a halak és a hüllők egyes fajai biztosan jó, a madarak kitűnő színlátók - a színes részletek megkülönböztetése óriási segítséget nyújt számukra a távoli éleslátásban is. Az emlősökről korábban azt gondolták, hogy a főemlősök kivételével színvakok, az újabb vizsgálatok azonban ezt cáfolták – bizonyos színeket látnak, bizonyos színeket – többek között a pirosat – nem. Valószínűleg tehát a Reuters fotósának sem kellett FC Sevilla trikóba bújva ingerelnie a pamplónai bikákat ahhoz, hogy elkészítse a fenti remek fotót. Miért vadul meg a bika a vörös színtől? A megismerési rendszerek értelmezése vagy lehorgonyzása
| Tudomány | 2005. szeptember 21., szerda
Hunyadi és a déli harangszó A déli harangszó az 1456. július 22-ei nándorfehérvári győzelem emlékét idézi. Igen is, meg nem is, de aki elolvassa Szűcs Jenő írását az 1981/04-es Históriában vagy a cikk alábbi, rövid zanzáját, képbe kerül. Szűcs munkájában ugyanis rámutat: a déli harangozást elrendelő bullát a valóságban több mint három héttel a győzelem előtt hirdette ki a Szent Péter bazilikában III. Calixtus pápa, de maga a győzelem később korrigálta a harangszó jelentését és értelmezését. A török veszélyt igazi szenvedéllyel átérző idős pápa beavatása után ünnepélyes esküt tett Konstantinápoly visszafoglalására. Toborzó- és lelkesítő kampánya azonban nem járt sikerrel; 1456 késő tavaszára világossá vált, hogy nem lesz százezres keresztény csapat Európa keleti részének visszafoglalására. A kontinens török vésztől tartó lakói pánikba estek, és e légkörben született, 1456. június 29-én III. Callixtus utóbb Bulla orationum néven emlegetett bullája, mely többek között elrendelte, hogy a szokásos reggeli és esti harangszón kívül délben is kongassák meg a harangokat. Nándorfehérvár ostroma csak ezt követően, a bulla kiadásának harmadnapján, július 2-án kezdődött. Az átértelmezést már a kezdettől segítette az, hogy a - kor szokása szerint harangkongatással ünnepelt - győzelem híre előbb (július 28.) érkezett meg Budára, mint a bulla (legkorábban augusztus első hete). A sorrendiség – Bécs kivételével - így alakult Európa többi részében, még Itáliában is. A győzelem híre azonban a pápát sem hagyta érintetlenül. III. Calixtus augusztus 6-án értesült a diadalról, és ezt követően maga is új értelmezést adott korábban kiadott bullájának. „Minthogy Isten győzelemre segítette a keresztények fegyvereit, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái legyenek” – idézi Szűcs a pápát, hozzátéve: e mondataival maga III. Calixtus teremtett további kapcsolatot a harangszó és a győzelem között. Ehhez hozzájárult, hogy a pápa, kifejezetten a diadal emlékére is, hozott egy rendelkezést, éspedig annak híre vételének első évfordulóján – különben a keresztény naptár szerint az Úr színeváltozásának napját – az egész keresztény világban ünneppé tette. E rendelkezés bizonyára hozzájárult annak a hiedelemnek a kialakulásához, hogy a déli harangozást is hasonló értelmű pápai elhatározás hívta életre – mutat rá Szűcs Jenő. | Történelem | 2005. szeptember 19., hétfő
Bush szünetet kér
"I think I may need a bathroom break. Is this possible . . ." A fényképet – amelyet a Reuters hírügynökség terjeszt – az ügynökség szerint Rick Wilking, a Reuters egykori, neves fotóriportere készítette az ENSZ Biztonsági Tanácsának szeptember 14-ei ülésén, New York-ban. Bush egyébként Condoleeza Rice külügyminiszternek címezte a ceruzával papírra vetett sorait. Rick Wilking 12 éve fényképez washingtoni politikusokat. Legutóbb a Katrina hurrikánt fotózta – csak akkor hagyta el New Orleans-t, amikor már a laptopját és két kameráját is ellopták az autójából. A Reuters egyébként több fényképet készített az ENSZ BT ominózus ülésén, az egyik kép ugyancsak a cetliíró Busht ábrázolja, egy másik szögből. (A fotó nem a cetli tartalma miatt került fel - semmi különöset nem látunk abban, ha egy politikus tanácsot kér egy másiktól, mi illik, mi nem egy adott szituációban. A kép maga azonban olyan furcsa volt, hogy még a legnagyobb legendavadászokban is felmerült, hogy esetleg kamu fotóról van szó. Ezért hát mindenképpen itt helye.) | Érdekes_képek | |
