A Lánchíd kőoroszlánjainak nyelve

A „nyelv nélküli” oroszlánokat elkészítő szobrászon annyit gúnyolódtak, hogy végül öngyilkos lett.

A szobrokat készítő Marschalkó János dolgozott a kassai székesegyház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó, a Rudasfürdő szobrain is, legismertebb műve mégis a Lánchíd számára készült négy oroszlán (1852) volt.

Az oroszlánok „fogyatékosságát” a legenda szerint egy vargainas fedezte fel. A szegény művész szégyenében még aznap beleugrott a Lánchídról a Dunába – s ezzel a szóbeszéd szerint ő lett a híd első öngyilkosa.

Tóth Béla anekdotagyűjtő szerint a mindentudó vargainas a legendák gyakori szereplője, de a lánchídi vargainast név szerint is ismerte a világ. „Frick Jakabnak hívták, s mikor 1897 novemberében Pinkóc túladunai faluban mint öreg ember meghalt, elsiratták az újságok. Fölfedezése: hogy az oroszlánoknak nincsen nyelve, gyorsan terjedt el. Egész Pest erről beszélt, s Marschalkó János szobrász sok gúny és csúfolódás tárgya lett. Egy darabig csak tűrte, míg aztán egy este, mikor megint bosszantották, nagy haragosan azt mondja: ’No, hát fogadjunk ötszáz forintba, hogy mikor az oroszlán úgy tartja a száját, mint az én kőoroszlánjaim, nem is látszhatik a nyelve, mert mélyen lenn fekszik’. A fogadás megtörtént, és Marschalkó elvitte a barátait egy menazsériába, mely az István téren ütött tanyát, s ott aztán bebizonyította, hogy neki van igaza. Az ötszáz forintot a művész jótékony célra adta” – írja Tóth Béla a Pesti Hírlap 1897. november 28-ai számára hivatkozva. Tóth megemlíti: az öreg művész, bár bántotta, hogy mindig évődnek vele az oroszlánnyelvek miatt, mégsem lett öngyilkos – „az aggok szép csendes halálával, végelgyengülésben múlt ki a világból”.

Tóth megjegyzi azt is: képeken, szobrokon, épületeken mulatságos hibákat keresni, nem volt újkeletű dolog a 19. században sem. „A folklór mindenütt emleget templomokat, amelyeknek elfeledtek ajtót vagy ablakot csinálni. Örökké megújuló anekdota hőse a szerencsétlen piktor, aki császároknak és királyoknak cudar szórakozottságában a jobb oldalára festi a kardot, s aztán szégyenében elemészti magát. De a nép malíciája olykor igazi hibákra is bukkan. Így az 1891-ben leleplezett bécsi Radetzky-szobron már első nap észrevették, hogy a marsall nem ülhet a nyergében biztosan, mert a művész a ló hasa alá elfeledt terhelőt csinálni. E mulatságos hibát aztán később ki is javították”.

A Tóth Béla által leírtakat megpróbáljuk képekkel illusztrálni. Három kőoroszlánt fényképeztünk le: egy pestit és egy budait a Lánchídról, valamint egyet egy Andrássy úti épületről. A kérdés megválaszolásához a budai oroszlán (lásd balra) volt a legnagyobb segítségünkre; ennek első fogait vagy lecsiszolták, vagy letörték - így alulról is jól látható a fogak mögött meghúzódó nyelvféle.

A képekre kattintva részletesebb képet kaptok.

Forrás:

TÓTH BÉLA: MENDEMONDÁK - A VILÁGTÖRTÉNET FURCSASÁGAI

Magyar életrajzi lexikon – Marschalkó János

És végül íme az Andrássy úti kőoroszlán, hasonló nyelvkidolgozással:

urbanlegends :: Link | Pesti_legendák |

2005. március 28., hétfő

Hangosabbak-e a reklámok?

A hangtechnikusok a reklámoknál mindig felerősítik a hangerőt.

Az Index által a közelmúltban megkérdezett televíziós csatornák munkatársai szerint a reklámblokkok valóban hangosabbnak tűnhetnek, azt viszont cáfolták, hogy a hirdetéseket nagyobb hangerővel sugároznák. A trükk az, hogy a reklámok készítői különböző hangmérnöki módszerekkel manipulálják a reklámok hangsávját. Míg egy filmben a hangsáv széles dinamikai tartományban mozog (azaz nagy a távolság a halk és hangos zörejek között), a reklámokban a halkabb hangokat fölerősítik. A maximum jelszint így nem változik, a magasabb átlagos hangerő miatt viszont az emberi fül hangosabbnak érzékeli a hirdetéseket.

A reklámok hangsávjának manipulálása ellen először a gyerekek védelmében hoztak törvényeket, Hollandiában már évek óta nem lehet manipulálni a hangsávot a gyerekeknek szóló műsorszámokat megszakító reklámok esetében. Magyarországon még nem foglalkoztak a törvényalkotók ezzel a jelenséggel.

Hasonló véleményt fogalmaz meg Christoph Drösser, a Die Zeit legendavadásza is, idézve egy a Hörzu magazinban néhány éve megjelent felmérést, melyben nem a hangerőmaximumot, hanem az átlagos hangerőt mérték meg. Az eredmény meghökkentő volt: a reklámok egyes televízióknál – a rekorder 2000-ben a PRO7 volt - 140 százalékkal hangosabbak voltak. A kutatás megállapította: néhány televízió megpróbálta ezeket a hatásokat csökkenteni: az RTL-nél például csökkentették a hangerőszintet a reklámok alatt.

Egy másik, szintén a Hörzu által rendelt felmérés szerint a német nézőket a filmek zenéje is irritálja. A konkrét szám a 2001-es felmérésben 63 százalék volt – ennyien mondták azt, hogy – többségében a hangerő miatt – idegesíti őket a filmzene. És ami még érdekesebb: a nézők 43 százaléka kapcsolt már át másik csatornára a zavaró hangok miatt.

Potméterrel manipulált reklámblokk

Komprimierte Botschaft

Fernsehzuschauer fühlen sich durch Filmmusik gestört

Laute Werbung verärgert Zuschauer

urbanlegends :: Link | Üzlet_és_Technológia |

2005. március 27., vasárnap

Hírek, újdonságok

Értelmet nyertek az eddigi kategorizálások: a bejegyzések alatt látható kategória linkre (Történelem, Tudomány, stb) kattintva az adott kategória összes cikkének gyűjteményére juthattok.

Ja, és született egy ilyen, olvassátok: Hazai blog számol le a városi legendákkal

Örülünk és örülök.

urbanlegends :: Link | Szolgálati_közlemény |