TV2 Napló, 2005. 11. 20.

Bárki bármit mond, vidám nép ez a magyar. Gondolják el, hogy mennyi szavunk van a nevetésre. Ugye vihogás, kacagás, hahotázás, kuncogás, vihorászás és akkor a röhögésről még nem is beszéltünk. A röhögés ugye az teljesen más. Az kontrollálhatatlan és ha kell, ha nem, kiszakad az emberből. Sőt, sokszor pont a legkínosabb pillanatban. A röhögőgörcs meg maga a pokol. Mindannyian ugye átéltük már, csak visszagondolni jó rá, de átélni rémes.

Kezdődik a Napló második része. A stúdióban Sváby András.

Mv.: - Bárki bármit mond, vidám nép ez a magyar. Gondolják el, hogy mennyi szavunk van a nevetésre. Ugye vihogás, kacagás, hahotázás, kuncogás, vihorászás és akkor a röhögésről még nem is beszéltünk. A röhögés ugye az teljesen más. Az kontrollálhatatlan és ha kell, ha nem, kiszakad az emberből. Sőt, sokszor pont a legkínosabb pillanatban. A röhögőgörcs meg maga a pokol. Mindannyian ugye átéltük már, csak visszagondolni jó rá, de átélni rémes.

R.: - Mindenki röhög. Merthogy ez már nem is nevetés, hanem röhögés. Sőt! Röhögőgörcs. Ami persze akkor a legviccesebb, ha a kamera előtt tör rá az emberre. Arról már nem is beszélve, ha egy drámai helyzet kellős közepén szabadul el a pokol. Ezzel a holland műsorvezetővel épp ez történik. Adásban szakad el nála a cérna, amikor meghallja az egyébként súlyos lelkiválsággal küzdő férfi cérnavékony hangját.

- Igen, ez hihetetlen,

- Bocsánat!

- Igen, ez a jó szó: hihetetlen, mert amikor észreveszed, hogy ez nem mehet így tovább...

- Hahahahahahaha...., Bocsánat, elnézést!

R.: - A pár egyébként arról beszél, hogy drámai módon megváltozott az életük, úgyhogy nagyon nem értik a műsorvezető csuda nagy jókedvét. Hogy ki nevet a végén, az hamarosan kiderül, előbb azonban söprögessünk egy kicsit a saját házunk táján.

Ez a felvétel hat évvel ezelőtt készült egy temetőben. Hiába a halálosan komoly téma, Wels Péter Mátyás, a Tények riportere egyszerűen nem bírt magával. Ezen a nemrég készült felvételen pedig az is jól látszik, hogy a helyzet az elmúlt hat évben mit sem változott. De Mátyás legalább már megtalálta a magyarázatot.

Wels Péter Mátyás riporter, Tények: - Furcsa dolog az, hogy néha komoly szituációkban és, és akár tragikus témáknál is előfordul, hogy mi elnevetjük magunkat munka közben, és ez nem azért van, mert mi nem vagyunk együttérzőek, hanem pont azért mert, máshogy nem lehetne elviselni néha. Tehát a nevetés az egyfajta ilyen pszichikai kikapcsolása az agynak egy kisütése a feszültségnek. És néha anélkül talán talán nem is lehetne elviselni ezt a munkát.

R.: - Pap János egyetért. És nála talán senki sem tud többet ebben az országan a kacajokról. Az egyetemi docens zenei akusztikust, az egyszerűség kedvéért nevezzük most nevetéskutatónak. Szerinte nem szabad megmosolyogni a riporteri magyarázatot. A témában végzett kutatásai ugyanis egyértelműen igazolják, hogy a nevetés sok esetben a feszültség feloldására szolgál. Ráadásul fájdalomcsillapító hatása van és erősíti az inmmunrendszert.

Pap János egyetemi docens: - Az ich nép, nagyon hegyi, hegyi afrikai törzs, nagyon szegény körülmények között élt, éheztek, sokáig és sorra hullottak el az em..., haltak meg az emberek és képzelje el, hogy az történt, hogy a, a földre eső haldokló emberen elkezdtek nevetni. Na most ezen mindenki mai ésszel meg mai erkölcsi világunkkal megdöbben, hogy halott, a haldokló emberen nevetünk? Ők azért nevettek, mert így tudták csak a szenvedést távol tartani maguktól, hogy ne bolonduljanak bele abba, hogy esetleg holnap ő fog összeesni és meg fog halni.

R.: - A nevetéskutató jóvoltából hamarosan lesz még nemulass! Vagyis jön az újabb meglepő történet, de előbb egy kis röhögőgörcs parádé. Reggeli lapszemle amerikai módra.

- A nap kérdése: faszén vagy gáz? Ez a nagy dilemma.

- Gáz. Épp most a gáz...

- Komolyan? égy érzed?

- Ja, mármint most? Mit írnak erről?

- Elnézést kérünk!

- Azt írják, hogy..., hahahah, oké!

R.: - Szóval értik. A műsorvezetőnek épp nincsenek gondjai a gázokkal, de a váratlan asszociáció miatt mégis gáz van a stúdióban. És minden újabb mondat csak olaj a tűzre.

- A U. S. Open... Íme a sportösszefoglaló.

R.: - És ha már a gázoknál, meg a sporthíreknél tartunk, lovagoljuk meg a lehetőséget. Jöjjön egy újabb gyöngyszem, amelyhez nem is kell kommentár. Elég, ha megmutatom még egyszer, hogy milyen az, amikor kis híján a riportalanynak akad el a lélegzete.

- ...elfogyott a levegőm, valaki vegye már le!

R.: - Persze van az úgy, hogy nem a riportalany, hanem a műsorvezető kapkod levegő után az állatok miatt. Máskor meg őmaga követ el állati nagy bakit. És röhögőgörcs helyett az ijedtség lesz urrá rajta. Szebeni Istvánnal is ez történt a múlt héten, amikor az Aktívban simán bejelentette, hogy rendkívüli állapotot hirdettek Magyarországon. Aztán persze nem győzte magyarázni a bizonyítványt, meg a súlyos tévedést.

Szebeni István műsorvezető, Aktív: - Azt akartam mondani, hogy Franciaországban bejelentette a köztársasági elnök a rendkívüli állapotot. Na most én azt mondtam, hogy Magyarországon bejelentették a rendkívüli állapotot. Most, hogyha ez tényleg így történne, akkor nagyon-nagyon baj lenne és hogy a felelős szerkesztő pedig üvöltött a fülembe, hogy úr isten, Franciaország, Franciaország, én meg mondom, mit, hallottam én, hogy ugye beszél hozzám, de mondom mit beszél, hát még jó, hogy Franciaország, hát nyilván nem Magyarország, tehát én észre se vettem ezt, hogy ezt mondtam. Aztán persze a riport végén óriási nagy magyarázkodások voltak.

R.: - Apropó, bakik és kínos magyarázkodások. Jöjjön egy újabb példa a világhálóról. Szigorúan szalonképes fordítással.

"A szexuális zaklatásról szóló törvény egy nappal azelőtt lépett hatályba, hogy Douglas Moore meghalt. A probléma az, hogy..., a fenébe!"

- Elnézést kérünk a technikai hibáért!"

- Na, itt már röhögök!

Nyíregyháza - Hódmezővásárhely 4:1, Gödöllő - Hatvan 1:1, hát akkor már így néztem ki, így, nem bírom tovább, Hajdúnánás - Eger 2:2, és arra kérem a szerkesztő urat, hogyha lehet, akkor menjen ki stúdióból, mert akkor sokkal könnyebb lesz a dolgom.

R.: - Ez pedig egy helyzet, amikor nem lehet technikai problémára hivatkozni. És íme a szerkesztő, akit az imént kiküldtek a Magyar Rádió stúdiójából. Akkor, úgy tíz évvel ezelőtt, ő, vagyis Szörényi Péter volt az Esti krónika szerkesztő-műsorvezetője, aki pedig kiküldte, nem más, mint azóta elhunyt legendás rádiós, Molnár Dániel, aki aznap képtelen volt elmondani a sporthíreket.

- Százhalombatta - Matáv-Sopron 0:2, ...., ez sajnos nem fog menni.

R.: - Hát ilyen ez a röhögőgörcs. Sokszor azt sem tudja az ember, hogy honnan és miért jön, de jön, és mindent visz. Megállíthatatlanul.

- Farkas Péter a 90 kilósok között is aranyérmet nyert a varsói Pitlasinsky Emlékversenyen..., méghozzá a kétszeres világ és Európa-bajnok..., hahaha, .... hahaha. Na, azt hiszem, jó lesz, ha rátérünk az időjárás-jelentésre.

- Így van.

- Folytatódik a kánikula. Nyugaton...

R.: - Az egyetlen higgadt ember a környéken, a bemondó, Szalóczy Pál volt. Ő vetett véget a késő esti vihorászásnak és így egyedül ő úszta meg a röhögős híreket büntetés nélkül.

Szörényi Péter főszerkesztő, Mokka: - Három hónap eltiltást kaptam a mikrofontól, ami egyébként teljesen jogos volt, hát ilyet nem nagyon lehet csinálni. A kínos az volt az egész dologban, hogy mindnyájan tudtuk, hogy az állásunkkal játszunk. Csak ilyenkor az nem úgy van, hogy azt mondom, hogy ja, állásommal játszom, nem röhögök. Tehát nem szórakozásból röhög ilyenkor az ember, hanem kínjában. Tehát nem tudja megállni. És pontosan addig röhög, ameddig nem szabad. Amikor már szabad lenne röhögni, tehát például a Siklós Erik bejátszója alatt, akkor nem röhög az ember. Tehát ezért nagyon borzasztó ez a történet.

R.: - És ha már a borzasztó történeteknél tartunk, ígértem, hogy nevetés szakértőnk Pap János mond még meglepőt a röhögésről. És lássanak csodát, ezen nem fognak kacagni.

Pap János egyetemi docens: - Tudunk egy betegről, aki egész életét végignevette és csak mikor aludt, akkor nem nevetett. Ennek az volt az oka, hogy egy daganat volt az agytörzsi részen és ingerelte ezt a mozgató rendszert, ami a nevetést jelenti.

R.: - A holland kollega ingerei sem szűnnek. Azóta is szerencsétlenül járt riportalanyain röhög és ő sem bírja abbahagyni. Ráadásul nincs ott Szalóczy Pál, hogy véget vessen a végtelen történetnek, úgyhogy tessék!

- Hahahaha, hahahahúúú!

R.: - Ha szeretnének még többet nevetni, máris mondom a tuti receptet, amelyet természetesen Pap János árult el. Csiklandozzák meg a jobb talpukat a bal kezükkel. Ennyi az egész. De vigyázzanak, ügyelni kell a részletekre. Mert ha például a jobb talpuk helyett a balt csiklandozzák meg a bal kezükkel, annak vége bizony nem lesz nevetés. És ha hiszik, ha nem, erre is van tudományos magyarázat. Tényleg, nem viccelek. A Naplóban Horváth Csaba riportját látták.

Mv.: - Szegény holland kollegát az internetes pletykák szerint azonnal kirúgták a magas hangú bácsi pedig azóta is értetlenül áll az egész előtt.